Ismét szembesültünk a szokásos problémával....hol ússzanak az ebek a melegben és van-e olyan hely, ahol mi is úszhatunk, meg ők is. A magyarországi szabályozás miatt ez legfeljebb egy saját medence lehet, nekünk viszont nincs ilyen. Valószínűleg feszített víztükrű 25 méteres csoda a jövőben sem tud épülni a kertünkben, ezért egyelőre veszünk egy kerti medencét, és tovább keressük a vizes-kutyás helyeket.
A hétvégén Pécsen voltunk a szüleimnél, és a kánikula elől az erdőbe menekültünk. 
A Melegmány völgyben rengeteg patak és apró tavacska van, Bori imádta. Mindegyikbe belement, prüszkölt, szaladgált a vízben, a mélyebb, kutyamélységű részeken úszni is megpróbált :) Kevesen tudják, de itt van a Szalajka-völgyi vízesés "kistestvére", ami tavasszal elég látványos, de még most is sok volt a csobogó.
Merse mérsékelt lelkesedéssel viseltetik a víz iránt, de 39 C fokban még ő is belement, és hagyta magát lemosni.
A másik hűsölési lehetőség szerencsére közel van a szüleim lakásához. A Malomvölgyi parkerdőben nem tilos a kutyázás, igaz, tábla jelzi, hogy csak pórázon lehet vinni az ebeket. Mi is csak ott engedtük el őket, ahol rajtunk kívül nem volt senki.
A pünkösdi hosszú hétvégén is olyan helyre mentünk, hogy Borinak és Mersének is jó legyen. A Dráva-partot választottuk, a Drávakapu vendégházat. A vendégház szó szerint a világ végén van, a természetvédelmi terület határában. A vízpart nagyjából kétszáz méter, szép homokpadokkal. A Dráváról tudni kell, hogy erős a sodrása, ezért vigyázni kell vele, de én pl. a Duna fősodrába sem engedném be soha a kutyákat....
Nem tudjuk, hogy Merse nem tud vagy csak nem szeret úszni, mert hiába volt nagyon meleg, a víz helyett a kizárólag a lepkék érdekelték :) Kivételesen az sem aggasztotta, hogy Bori vígan úszkál tőle távol.
Korábbi kutyás-utazós élményeink ebben a blogbejezésben találhatók, hátha hasznos valakinek :)
