Nagyon megrendített Rozina halála. Eddig nem akartam/tudtam Norgi betegségéről írni, de úgy érzem, hogy eljött az alkalom erre is. Amikor a Norvég hozzánk került, akkor már lehetett tudni, hogy nem egészséges. Az előtörténetet ismerve ezen talán nem is lepődtünk meg. Hogyan is lehetne (fizikailag) teljesen egészséges egy kutya, akit annyira rossz körülmények között tartottak éveken át, hogy teljesen elkoptak az alsó fogsora első fogai, láncra kötve végignézte, ahogy éhen pusztulnak a kölykei, és még számtalan borzalom megtörtént vele, mielőtt a rendőrség elkobozta. Szóval sejtettük, hogy beteg.

Az ivartalanításkor derült ki, hogy a helyzet valószínűleg rosszabb az első feltételezéseknél, szinte minden emlőjében van daganat és a nyaki nyirokcsomóin is komoly duzzanatok vannak. A műtétet a doktornő nem végezte el, mert szerinte Norgi nem élte volna túl. Vizsgálatok következtek: először a sugárterápiás intézetben végeztek szcintigráfiás elemzést, amihez el kellett kábítani szegényt és békapózba rendezni. Ez a szerkezet megmutatja a szervezet elváltozásait, de arra nem tud választ adni, hogy ezek rosszindulatúak-e vagy sem. A szakvélemény szerint az emlők mellett a nyirokcsomókon és tüdőlebenyen is daganatok vannak.  Az orvos azt mondta, legfeljebb egy éve van hátra.

Mi ezt egyszerűen nem akartuk elhinni. Nemcsak azért, mert a sorstól – tisztában vagyok vele, hogy ez milyen hülye megfogalmazás – nem fair, hogy ennyi év szenvedéshez viszonyítva ilyen rövid időre kaphat egy jobb és boldogabb életet, hanem azért sem, mert napról-napra, hétről-hétre erősebb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb kutyává válik. A szocializációs változásokról már írtam, de látszanak más változások is, például a raktározásra beállt anyagcseréje újra működik és felszedett jópár kilót is.

A szcintigráfia után megnézte egy állatorvos is. A Felicavetben megröntgenezték és ultrahang vizsgálaton is átesett.  Az orvos viszont a leletek alapján korántsem látta annyira rossznak a helyzetet. Szerinte a daganatok egy része simán lehet jóindulatú is, és nem egyértelmű, hogy valóban áttétekről van szó. Abban maradtunk, hogy tovább erősítjük-hizlaljuk a Norvégot, és két hónap múlva az ivartalanítás keretében megszabadítják a legnagyobb emlődaganatától. Lassan letelik ez az idő, döntést kell hozni a műtétről. Mi továbbra is optimisták vagyunk, hiszünk benne, hogy Norginak még sok éve van hátra, hogy jár neki egy jobb élet, egy jó gazda, egy szerető család, egy saját kanapé.