Bori természetesen a legkevésbé praktikus időpontban, az ünnepek előtt néhány nappal kezdett el tüzelni. Ilyenkor nem nagyon tudjuk lefárasztani az amúgy is hiperaktív kutyát, de más gond nem szokott vele lenni. Mindig is rengeteget mosakodott, és általában jól tűri a tüzelőbugyit is.
Karácsony után hazamentünk Pécsre a szüleimhez, és már előre aggódtunk, hogyan működik majd a két eb+egy idős macska felállás. Volt bennem némi szorongás a család reakciójától is, de a szüleim jól tolerálták, hogy állatkertté változtattuk a lakásukat.
T. meg azon izgult, hogy Zuzi kinyírja a szüleim macskáját, mert az utcán mindegyikre rá akarja vetni magát. Ez teljesen felesleges para volt: nagyjából öt perc alatt kiderült, hogy inkább attól kéne tartanunk, hogy a macska nyírja ki Zuzit. Az első találkozáskor adott neki egy taslit, utána a kutya nem ment többet a közelébe.
Hiába na, egy 14 éves macska - aki az embereket sem nagyon szereti - tudja kezelni a dolgokat.
Már éppen megnyugodtunk volna, amikor Zuzmó is elkezdett tüzelni. Természetesen ezt a nappali sárga puffján megjelent vércseppekből vettük csak észre. (Még szerencse, hogy az a macskáé.)
Sűrű elnézés kérések közepette Zuzit gyermekpelenkába csomagoltuk. Bori már korábban pelenkás lett. Nekem ez sokkal bevált, mint a tüzelőbugyi, mert nem mozdul el, nem tudnak kibújni belőle és higiénikusabb is. Persze a farkuknál rendes méretű lyukat kell vágni.
Az ebek elég viccesen néznek ki benne, de szerintem nem kényelmetlen nekik.
(Természetesen elsőre nem jó méretű peluscsomagot vettem, így aztán a szüleim egyik terhes ismerőse kapott egy kb. 50 újszülött pelenkát tartalmazó, lényegében bontatlan csomagot...)
