Belehúztunk :) Vilma ment, Merse jött.
Nagyon nehéz volt, amikor reggel Vilmáért jöttek a lányok, de azt mondogatom magamban, hogy végleges gazdihoz ment és jó helye lesz. Ez a mai mantrám.
Merse eltörpül Vilma mellett (de még Bori mellett is). Pici, vékony, és próbál láthatatlannak látszani. Amíg elköszöntünk a Nagyfejűtől, beült egy fa mögé...ami persze nem takarta el...
A vizslamentők szerint Merse valószínűleg nem 100 százalékban vizsla, de ez nem is nagyon számít. Inkább csak magyarázza, hogy miért ilyen törpe. Borinál is folyton kérdezgetik tőlünk, hogy "ugye kölyök?", és Merse még nála is alacsonyabb.
A Törpi egyébként rettenetesen fél mindentől. A lakásban az első fél órát az előszobaajtó előtt lévő függöny mögött ülve töltötte. Próbálkoztam jutalomfalattal, és kajával is, hogy becsalogassam a szobába, de semmi. Egy idő után felnyaláboltam (Cesar Milan ezt biztosan helytelenítené, de nem baj) és bevittem a kosarába. Ott is remegett egy fél órát és bizalmatlanul tekintgetett körbe.
Bori viselkedése kicsit meglepett, mert az első pillanattól kezdve tudomásul veszi Merse jelenlétét, sőt nyalogatja, szagolgatja. Zuzmit és Vilmát nagyon lassan és nehezen fogadta el, illetve talán az a jobb megfogalmazás, hogy lassan és nehezen nyitott feléjük. Gyurma volt az egyetlen az ideiglenes befogadottak közül, aki viszonylag hamar közel került hozzá. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás Mersével.
Újabb fél óra elteltével Merse kezdett megnyugodni és lefeküdt. Szerintem elégedett volt a helyével, mert időnként egy-egy hangos szuszogás szakadt fel belőle.
Ezen a képen Merse megdöbbentően hasonlít Ubira :)
Szerencsére rövid idő kellett ahhoz, hogy az újkutya többször nyíltan a szemembe nézzen, és hagyja magát simogatni. A fényképezés sem zavarta. Innen már nem volt kérdés, hogy hamarosan aludni fog :)