Norgi után nehéz szívvel vártuk az új kutyát, pedig az előrejelzés alapján éppen olyan vizsla volt, amilyet évek óta szerettünk volna. Nem ideiglenesbe, hanem örökbe. Kicsi (talán 13 kg), mint Bori, szuka, barna szemű, bújós és okos.

Brendát először Tárnokon láttuk (még Norgi ideje alatt), mikor elvittük sétálni. Kiderült, hogy tényleg mindenben olyan, amilyennek beharangozták, T.-t gyakorlatilag azonnal elkezdte üldözni a szerelmével, mászott fel rajta, bújt hozzá, ahogy csak tudott, mintha csak érezte volna, hogy nem engem, hanem őt kell meggyőzni...

Miután Norgi elutazott, másnap már elmentünk Brendáért. Mivel T. teljesen magába volt fordulva (azóta is hibáztatja magát, hogy hagytuk elmenni Norgit), rögtön az elején  megmondta, hogy ha Norgit nem tudjuk visszaszerezni (persze nem akartunk semmit tenni ezért), ő nem szeretne semmilyen más kutyát. Szóval Brenda elég nagy hátrányból indult nála. Bevallom, én viszont már az elejétől nagyon bírtam, mert egy igazi kis bolond....

Brenda egyébként szélvész sebességgel vette be a lakásunkat: azonnal felmászott a kanapéra, ahonnan egyáltalán nem volt hajlandó lejönni. Ha százszor leküldtem, százegyedszerre is visszament. Kivéve, ha a konyhában történt valami, mert akkor onnan nem lehetett kiküldeni. Amikor már T. szívét is megolvasztotta (kb. a 2. nap), elkövette azt a hibát, hogy felengedte a kerti bútorra. Onnantól kezdve azt tekintette a helyének, nem értette, miért nem heverészhet rajta egész nap. Három napja volt nálunk, amikorra engem már nehezen lehetett volna megingatni abban, hogy Brenda ősei közt biztosan volt valahol egy tacskó.

Brenda alapvetően egy nyugodt kutya, de elképesztő vizslaötperceket csinált minden este a vacsoráért. Komplett cirkuszi műsort adott elő (amit sajnos sehogy nem tudtunk megörökíteni, pedig biztosan több ezres látogatottságot lehetett volna elérni vele a youtube-on). Állandó elemei voltak a két lábon járás, a helyben ide-oda ugrálás, a fejen és a háton pörgés, de mindig variálta valamivel, néha jógaelemekkel is, amit hangeffektusokkal egészített ki. Nemcsak vacsi előtt, hanem folyamatosan dumált!

Akármennyire benti kutyának gondolta magát Brenda, a szobatisztasággal akadt gondunk, de nem tudtuk eldönteni, hogy bosszúpisiket kaptunk tőle, vagy egyszerűen csak nincs hozzászokva ahhoz, hogy ezeket a dolgokat kint kell elvégezni.

Elkezdtük nevelgetni is, de nem volt rá sok időnk, mert ahogy arra számítani lehetett, gyorsan lecsaptak rá...Alig tíz napot töltött nálunk és már el is utazott. Pedig még egy kicsit dajkálgattam volna...

Néhány nappal később:

Azóta már tudjuk, hogy Brenda rendben megérkezett Németországba. Kicsit felforgatta az ottani ideiglenesei életét, mert az első órákat egy dohányzóasztal tetején töltötte. Aztán persze (gondolom nagy duzzogva) átvonult a kanapéra. Szóval minden rendben, Brenda új élete jó mederben halad :)