Ez a szemrehányó fej várt minket itthon, miután elutaztunk egy hétre nélküle (Ubi). Pontosabban nélkülük, mert Norgit sem vittük magunkkal (átszállásos repülés), de neki nem volt szemrehányó feje. Igaz, semmilyen feje nem volt, mert nem is nagyon akart megismerni minket, amikor érte mentünk Marikáékhoz Százhalombattára. Ő is ideiglenes befogadó és Norginak - ahogyan az alábbi kollázs is bizonyítja - arany élete volt náluk, igazi rekreációs nyaraláson vett részt.
Némi szólongatás után Norgiban szerencsére felrémlett valami, mert hajlandó volt odajönni hozzánk és azonosítani minket, mint szállásadó gazdáit, így haza tudtuk hozni.
Ubi eközben a szüleimnél üdült Pécsen. Neki sem volt túl rossz dolga, anyukám lelkiismeretesen labdázott vele minden nap és a nappali egyik kanapéján aludt. (Sosem felejtem el, hogy amikor az egyik hasonló utunk után átvettük Ubit anyuéktól az M6-os autópályán egy benzinkútnál, a galád elkezdett szaladni a szüleim távolodó kocsija után...)
Szóval szerencsére mostanra visszagyűjtöttük az ebeket és az egész család együtt sütkérezhetett a kertben ebben a szép tavaszi időben :)
