Egy műtét soha nem jön jókor. Lehet egy ideig halogatni, tologatni, megvárni a tüzelést, kivárni az azt követő három hetet, keresni a legalkalmasabb időpontot, de egy idő elfogynak a kibúvók és muszáj elvinni az orvosi rendelőbe a kutyát.
Norgi műtétjét többszöri konzultáció előzte meg, az volt a fő kérdés, hogy az ivartalanítás mellett hozzányúljanak-e a daganatokhoz is. Ezekről ugyanis nem lehetett tudni, hogy rosszindulatúak-e. A műtét hétfő este hat körül kezdődött, előzetesen annyit tudtunk, hogy kb. két óra múlva mehetünk is érte, de majd telefonálnak, hogy mikor induljunk. Nagyjából kilencig bírtuk, utána odamentünk a rendelőhöz. Jobb volt ott várni (50 méterre a kutyától), még akkor is, ha nem mentünk be, mint otthon izgulni. Amikor a negyedik óra elkezdődött, akkor már felkészültünk a legrosszabbra. Nem bírtam tovább és bekopogtam. Az asszisztens lány nagyon kedves volt, de elég szigorú: újra elmondta, hogy majd szólnak, minden rendben zajlik. Utólag megbeszéltük, hogy egyikünk sem hitt neki: mit lehet csinálni a műtőben négy órán keresztül, ha minden OK??!!
Természetesen igazat mondott. A műtét este fél 11-kor ért véget, és abban a pillanatban szóltak nekünk. Ott voltunk, amikor elkezdett magához térni. A hosszú altatás miatt szegény nagyon kihűlt és remegett. Betakargattuk, simogattuk, próbáltuk megnyugtatni. A hasán nagyjából hatvan centis vágás van, az ivartalanítás mellett kivették a legnagyobb emlődaganatot és az egyik oldalon eltávolították a tejlécet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az összes cicijét leszedték.
A látvány sokkoló volt, pedig azért nagyjából tudtuk, hogy mire készüljünk. Az állatorvos, Dr, Czuppon Balázs fantasztikus volt!!! Gyönyörűen varrta össze Norgit, és mindent elmagyarázott, az összes kérdésünkre türelmesen válaszolt a nehéz műtét után is.
Miután Norgi úgy-ahogy magához tért, hazavittük. Azt sem tudtuk, hogyan nyúljunk hozzá. Hiába kapott fájdalomcsillapítót, nem feküdt le, ülve próbált aludni. Néha eldőlt, aminek fájdalmas nyüszítés volt az eredménye, utána újból felült. Az szívem szakadt meg, hogy ezt végig kell néznem. T. nem is tudott aludni, őrizte a kutyát. Fél háromkor felkeltett, hogy Norgi vérzik. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Kicsomagoltuk a kötésből, és akkor láttuk, hogy nem is kicsit vérzik. Teljesen tanácstalanok voltunk, végül - mivel nem tudtunk mit csinálni - felhívtuk a Balázst. Meg kell ismételnem, hogy mennyire jófej! Nem haragudott, elmondta, hogy mit csináljunk, és kora reggel telefonált, hogy minden rendben van-e.
Az éjszakai horror után szerencsére jobbra fordultak a dolgok. Balázs a műtét utáni napon ellenőrizte a varratokat, és minden rendben volt. Aznap Norgi már lefeküdt, jó étvággyal evett, délután már játszani akart. Egy panaszszava nincs, zokszó nélkül hagyja kenegetni a sebét, nem tiltakozik a kötözés ellen. Nem tudom, min mehetett keresztül, de hihetetlen, hogy milyen nyugodtan tűr mindent. Láthatóan gyorsan regenerálódik is: ma van a harmadik nap és - a hegesedő sebét kivéve - olyan, mint amilyen szokott lenni. Titkon reménykedtünk benne, de mostanra már biztos: a daganat nem volt rosszindulatú, vagyis NORGI NEM RÁKOS :)