Gyurma - aki 2009 november közepétől, december közepéig volt itt - a nap minden pillanatában piszkálta Borit. Böködte, lökdöste, nyalogatta, birkózni, játszani akart vele. Eleinte az én majdnemhatéves Borim (vénkisasszony) nagyon utálta ezt. Az arcára volt írva a felháborodás. Utálta a birtokháborítást, az osztozást a kaján meg a gazdikon.
Közben viszont nem lehetett Gyurmát nem szeretni, mert maga volt a 30 kilós hömpölygő szeretet. Bármit is csinált, mindig elhelyzett egy kis nyalintást a végén. Hol bocsánat kérésként, hol csak úgy futtában, hogy azért mutassa, mennyire szeret :) Úgyhogy egy idő után Ubi is megadta magát. A legjobb az volt, amikor ketten egy kosárban gyűrték egymást.
