A hétvégén túráztunk egy kicsit. Tényleg nem sokat, mert aggódtunk, hogy Zuzmó mennyire bírja majd. Már alig vártuk, hogy vége legyen a duplatüzelős időszaknak, mert így azért elég nehéz volt lefárasztani a kutyákat.
Bori amúgy is hiperaktív, Zuzi pedig a sok pihenésnek köszönhetően nagyon jó erőben van. Úgyhogy belevágtunk :) 
Zuzmót továbbra sem merjük elengedni, még az erdőben sem, mert bár már hallgat a nevére, nem akarunk kockáztatni. Szerencsére van derékra erősíthető, nagy mozgásteret biztosító pórázunk, így aztán ő is mehetett mindenfelé. Abból is látszik, mennyire jó erőben van, hogy T. dereka a sok rángatástól meg is fájdult a túra végére.
A Velencei hegységbe mentünk, ahol egy nagyjából öt kilométeres körtúrát választottam. Pákozdról indultultunk, felmentünk az ingókövekig, onnan pedig egy másik úton haladtunk vissza a településre. Nem voltak nagy szintkülönbségek, és alig találkoztunk valakivel.
Volt útközben minden, amit a vadászkutyák imádnak: vaddisznódagonya sok szaggal, elhullott kisállat maradványa, döglött egér, stb. :S Természetesen Zuzi mindent azonnal megenne, az utóbbi kettőt meg is próbálta...
Vicces volt, hogy a két kutya folyton teljesen elletétes irányba akart menni, és teljesen mást akart csináni...nem értem, hogy miért nem voltak ennyire egymásra hagolódva. Pedig mostanra már - szerencsére - nagyon megszereték egymást.
A végeredmény egy öt kilométeres, nem túl megeröltető túra lett ragyogó napsütésben. Most már tudjuk, hogy ez bőven belefér Zuzinak, sőt talán ennél több is. A lényeg az, hogy láthatóan nagyon élvezte (Boriról tudtuk, hogy végkimerülésig kirándulna), vagyis akár a hétvégén újra nekiindulhatunk.
Hazafelé a kocsiban Bori és Zuzmó összebújva aludtak, amire azért eddig nem nagyon volt példa...
