Soha nem láttam korábban annyira boldog kutyát, mint amilyen Norgi lett, miután ráérzett a szabadság ízére. Amikor hozzánk került, még szaladni sem tudott. Hiába engedtük el az udvaron, csak ugrált körbe-körbe, majdnem egy helyben. Aztán idővel egyre bátrabb lett és ezzel párhuzamosan javult a mozgáskordinációja. A mozgás öröme kiegyensúlyozottá tette a kapcsolatát Borival is, mert elkezdtek kergetőzni, játszani egymással, ami mind a kettejüknek jót tett. Azóta nyoma sincs a korábbi rivalizálásnak - legalábbis Norgi részéről :)
Norgit eleinte csak az udvaron engedtük el, T. azonban tett egy kísérletet ugyanerre nemrég a Hajógyári szigeten. Szerencsére Norginak esze ágában sem volt meglógni, csak felszabadultan és boldogan hatalmasakat rohangált Borival. Még mindig hamar elfárad, de időnként már annyira gyors, hogy tartani tudja Bori tempóját, ami óriási dolog (főleg ahhoz képest, hogy milyen állapotban került hozzánk).
Norgi egyébként sétálni is nagyon szeret. Ahogy bármelyikünk megközelíti az ajtót, azonnal felpattan és ő is csatlakozni akar. Hiába jöhet csak pórázon, láthatóan neki ez is szabadság.
