Hát igen, rajta maradt ez a név...és nem alaptalanul. Boris a korábbi tacskós (Panni) élményeimet idézi fel bennem, de azért mégiscsak nagyon más. Végtelenül makacs, és a kidőlésig kitartó. MINDENT akar, és addig akarja, amíg meg nem adjuk magunkat. A férjem ma elvitte az anyukájához, aki fél óra után azon aggódott, hogy T-nek nem mennek-e tönkre az idegei Boristól :) Mindenkit megnyugtatok, ennyire nem rossz a helyzet.
A terroregér név egyébként egy rutinos kutyástól származik, aki hozzánk hasonlóan ideiglenes befogadó. Megfogalmazása szerint a "egy minitermetű, ámde annál erőszakosabb vizslafajta" a terroregér, akit nála Nózinak hívtak :)
Borist mi itthon Picúrnak is szoktuk nevezni, mert annyira elképesztően kicsi és törékeny. Mindezek ellenére nagyon harcosan szalad a botért, hatalmasakat repül és sokat küzd a mi Borinkkal. Ez persze legfeljebb annyit takar, hogy - a falkasorrend ellenére - ő próbál meg az első lenni mindenben. Ilyenkor mindent bevet, a nagyon magas cukisági faktorát is.
Boris egyébként ma átesett egy kisebb műtéten, a nyakáról kellett leszedni egy jóindulatú daganatot, ami szerencsére nagyon apró volt. Tudom, hogy hihetetlen, de ez alig csökkentette a terroregérségét :) Most éppen alszik, de ez senkit ne tévesszen meg...