Norgi mindent tűr: Ubi piszkálódásait, az én szeretetrohamaimat, T. fegyelmezését, a varratszedést, a hangyák rohamát, amikor az udvaron a hangyabolyra fekszik, a gyerekek rohamát. Tényleg mindent. Ugyanígy viselte ezt az egész műtétet. Nem kellett rá tölcsér, mert nem vagy alig piszkálta a sebét, elég volt rászólni, hogy ezt ne tegye. Tulajdonképpen egy kilengése volt - ami éppen a varratszedés napjára esett - amikor egyszer lendületesebben megvakarta a hasát. Az állatorvos (Balázs) is azt mondta - pedig ő nem elfogult, mint én -, hogy Norgi szuperkutya és a seb szépen gyógyul. Még kenegetni kell, de tényleg.
Pünkösdkor barátokkal Erdőfűre utaztunk. Ez a terület a Duna-Dráva Nemzeti Park bédai részén található. A falu végén ott a Duna és Horvátország. A környék tele van holtágakkal, homokpadokkal a Dunán, és bicikliutakkal. A szállásadónknak is van három kutyája, így egy kicsit aggódtam Norgi frissen begyógyult sebe miatt, de összességében minden rendben volt. Mindenesetre Norgit egyáltalán nem zavarta a dolog, játszott a háziakkal - gyerekekkel is, kutyákkal is. Továbbra sem úszik, de most minden eddiginél beljebb merészkedett, már a térdeit csapkodták a hullámok :) Már-már majdnem bement Bori után, de aztán mégsem. Fura a viszonya a természetes vizekkel, most harapni próbálta a Dunát. A parton végre kedvére rohangálhatott és fetrenghetett a fűben, mind a kettőt imádja csinálni!