Málna rettetenetesen pofátlan, ami szerintem jó , mert akkor mégsem annyira elveszett, mint amilyennek látszik :)

Mivel az előéletéről semmit nem tudunk (egy autóút szélén találták, tele sebekkel) azt sem tudjuk, családban élt-e korábban, szabadban lakott vagy benti kutya volt, semmit. Annyit tapasztalati alapon már mondhatunk, hogy ember nem nagyon bánthatta, mert semmitől nem fél. Néha muszáj kicsit fegyelmezni, de eddig minden ilyen próbálkozásunk hatástalan volt, mert semmi nem rettenti el a pofátlanságok sorozatától.

Arról már írtam korábban, hogy olyan természetességgel rongyol be a hálószobába és helyezkedik el az ágyneműn, mintha mindig így élt volna. Ez nagyjából igaz a kanapéra is. Emiatt most úgy alszunk, hogy elbarikádozzuk a háló bejáratát (nincs rajta ajtó), különben ott tipródik egész éjszaka az ágy mellett. Pedig szuper kosara van, vastag szivaccsal bélelve. Este belefekszik, úgy csinál, mintha aludna, megvárja amíg lefekszünk, majd szépen felmászik a kanapéra :)

Bori nem csatlakozik hozzá, de azért látom rajta, hogy irigykedik. Ezért is kell gyorsan tennünk valamit, nehogy Ubit is elrontsa.

DE MIT?

Málna egyébként nem csak ebben pofátlan, hanem a maga kis keresetlen módján matat a konyhapulton is, ahol aztán végképp semmi keresnivalója nincs. Sajna szerintem ebben Bori hamar partner lesz. Ez nem csak a teljesen evidens okok miatt gond, hanem azért is, mert a konyha és a nappali között sincs ajtó, így napközben szabadon garázdálkodhatnak.

Amikor Gyurma (az Első Befogadott) volt nálunk, akkor felvettük, mi történik, amíg nem vagyunk otthon. Egészen odáig azt hittük, Gyurma az, aki leveri, leszedi, ellopja a különböző dolgokat a konyhából, de a felvétel egyértelműen leleplezte Ubit. Ahogy kitettük a lábunkat, azonnal kiment a konyhába...

Szóval a vizslák agyafúrtak, ravaszak és időnként pofátlanok is. De én ettől függetlenül imádom őket :)