Először csak egy fotót kaptunk egy nagyon megviselt vizsláról azzal, hogy SOS kellene segíteni, mert kirakták a lakásból és most egy szeméttelepet őriz. 
Ilyenkor nehéz nemet mondani, nem is akartunk. Mi a munka miatt nem tudtuk megoldani, hogy elhozzuk Bátonyterenyéről, de Gábor a hóesés ellenére elment érte ma délután. Hozzánk már az állatorvosi kitérő után a Zsuzsa hozta el az eredetileg Sziszi névre hallgató 9 éves vizslát.
Első ránézésre nincs semmi baja, este megkapja a féreghajtót és a bolhairtót. A Harmadik Befogadottnak Zuzmó lett a neve.
Szóval megérkeztek, bejött a lakásba, mindent alaposan körülszaglászott, ivott, majd elhelyezkedett a neki kirakott ágyban. Borival nem nagyon zavarták egymást, mérsékelt volt az érdeklődés mindkét oldalon. 
Egy kisebb alvás után, azért újra körülnézett és kikövetelt némi simit is, ami Boriból a szokásos féltékenységi rohamot váltotta ki :) (Persze mindez semmi nem volt ahhoz képest, amilyen műsort akkor csinált, amikor T. is hazajött és barátkozni kezdett az újkutyával...)
Kisebb cirkusz után úgy gondolta, hogy a kanapé a megfelelő hely a duzzogáshoz, úgyhogy elvonult. Ezután persze mamóka is vérszemet kapott, de szó sem lehetett arról, hogy felengedjem Bori mellé. Egyrészt, mert elképesztően büdös (leírhatatlanul), másrészt, mert van esély rá, hogy bolhás is. Úgyhogy előbb alapos fürdés, féregirtás, bolhahátlanítás, aztán majd meglátjuk. Bár egy kutyát is nehéz kifúrni, ha elterül, nem biztos, hogy akarok kettővel küzdeni.
Újkutyát egyébként annyira azért nem zavarta, hogy lemarad a kanapéról, nagyjából öt perc múlva már újra aludt. Nagyon kimerült lehet, mert elég mélyen alszik (és elég hangosan horkol is :)).
Megsimogatni nem egyszerű, de nem miatta, hanem Bori miatt, aki lényegében azonnal odaveti a testét közénk és mamóka közé. A maradék időben pedig látványosan mártír.
