Hát eljött ez a nap is...
Todi, azaz Dodó (ez volt az eredeti neve) gazdis kutya lett!
Csokiszemű Dodóról nem írtam túl sokat itt a blogon, de a Fb-on annál többet. Valószínűleg ennek az az oka, hogy az első pillanattól ugyanazokat a köröket futottuk, így aztán sokat ismételtem volna magamat :)
Todi igazi konok bucifejű vizsla: nagyon szerethetően, de az utolsó pillanatig küzdött velünk. Öt hónap alatt annyit tudtunk elérni nála, hogy betartotta a falkasorrendet, és (egyre gyakrabban) hallgatott két vezényszóra: a helyére ment és leült.Minden másban elbuktunk. Kizárólag a kanapén volt hajlandó tölteni az idejét, állandóan mindent szétpakolt, folyton szétkarmolt minket a mancsával, amit csak lehetett, azt felzabálta a földről, stb.
Eleinte ez nagyon nehéz volt nekünk, talán azért, mert szukákhoz vagyunk szokva vagy azért, mert Bori mindig is könnyen kezelhető kutya volt, többnyire egy-egy nézésből tudja, hogy mit kell csinálnia. Az első hetekben rekedtre kiabáltuk beszéltük magunkat és halálra idegesített minket Dodó passzív ellenállása.
Szerintem két mérföldkő volt a történetünkben: az első változást az hozta, hogy Tódor helyett Dodónak kezdtük hívni, amire már hallgatott és reagált rá. (Egy tízéves kutyát valószínűleg már nem érdemes átnevezni, mert egyszerűen nem tud vele mit kezdeni.) A második pedig az, hogy felengedtük a kanapéra. Igaz, utána már gyakorlatilag soha nem akart onnan lemenni, de sokkal "kedvesebb" kutyává vált. Engedte például megsimogatni a hasát, amire aztán egészen jól rászokott :)
Dodó imádta T.-t, mindenhová követte, általában panaszos bőgésbe kezdett, ha nélküle hagyta el a lakást. Képes volt órákig mozdulatlanul az ajtóra meredve ülni, és várni, hogy hazajöjjön.
Csak akkor nyugodott meg, amikor hozzábújhatott a kanapén, ennek érdekében Borin és rajtam is simán átgázolt.
Látványosan tudott megsértődni is, ilyenkor időnként beült a függöny mögé. A fitt öregúr utál minden csapadékot, ezért ahogy visszaértek séta után a lakásba, azonnal letakarította magáról és Boriról is a vizet, alaposan lenyalogatva magukat. Ehhez képest érdekes, hogy a fürdetést viszont kifejezetten szerette, még élvezkedett is a samponozás közben.
Szóval Dodó egy igazi jellem.... Minden nehézség ellenére nagyon megszerettük és biztos, hogy sokszor eszünkbe fog jutni.
Egyébként Dodó új gazdája, Ricky nagyon szimpatikus nő, az öregúr nemcsak a családja, hanem a cége kutyája is lesz Münsterben. Remélem az irodában kanapé és függöny is van ;)
