Az első este nagyon bíztatóan kezdődött.
A két eb szépen egymás után megvacsorázott, egyikük sem akarta elvenni a másik kajáját. Bori folymatosan pörgött és próbált bennünket kisajáítatni, de ez sem volt gond, mert Zuzmó olyan mélyen aludt, hogy semmi nem tudta kizökkenteni. Késő este mind a kettő szépen elvégezte a dolgát is.
Eddig rendben is voltunk. Hajnaltájt azonban Zuzmó felébredt a mélykómás regeneráló alvásból, jelezve, hogy miután kiphihente az első sokkot, alaposabban is megismerkedne velünk és a lakással. Hajnali fél négy volt. Ez Bori sem nézhette tétlenül, így már két kutya jött-ment kopogó körmökkel a padlón.
Felkeltünk. Ágyba küldés, simi, visszafekvés. Hajnali öt: Zuzmó áll a háló ajtajában. Ismét felkel. Kienged a kertbe. Pisi, kaki, boriféltékenység, visszaalvás. Nem csoda, hogy kómásak vagyunk még most is.
Zuzmó amióta itt van vagy alszik vagy mosakszik, remélem ez jót jelent. A tisztálkodásához mi is hozzájárulunk ma egy fürdetéssel, mert még mindig (sőt, egyre inkább) elképesztően büdös. Tegnap nem akartuk ezzel tetézni az átszállítás miatti sokkot, és amúgy is folyamatosan aludt, de ma egyszerűen muszáj ezt megejteni.