A hétvégén megtapasztalhattuk, hogy Zuzmó - ahhoz képest, hogy nagymama korú, dagi és rosszak a hátsó lábai - úgy szalad, mint a nyúl. Nemcsak szalad, cselezik is.

Azt történt, hogy a nagy hóesésben lementünk Csepelen a Duna-partra, ahol van egy jó nagy rét, meg vízparti turistaút sok kutyával, messze az autóforgalomtól. Zuzmót mindig pórázon visszük, de arra gondoltam, hogy ott egy kicsit megpróbáljuk elengedni, egyrészt hogy lássuk, mennyre hallgat ránk, másrészt mert hónapokig láncon volt, legyen egy kis szabadsága, játszhasson a többi ebbel.

Lecsatoltam róla a pórázt, és egy lépés távolságból követettem. Először a víz felé indult, nézte a kacsákat. Aztán végig a parton igen alaposan megszagolt minden fűcsomót, fát, bokrot, teljesen normális tempóban. Kicsit beljebb meglátott viszont egy óriási kacsacsaládot a vízen, közel a parthoz és megindult. Rohanam, mint egy őrült, mert azt hittem, hogy beugrik a Dunába...Nem ugrott, de visszatettük a pórázra.

Visszaballagtunk a többi kutyához a rétre, itt tettem egy második kísérletet. Zuzmót viszont nem érdekelték az ebek, lobogó fülekkel elkezdett szaladni a réten át. Mind a ketten utána vetettük magunkat, T.-nek sikerült elé kerülnie, így el tudta kapni. Zuzmó nagyon kis dög volt, mert testcselekkel is próbálkozott, de szerencsére hiába. Teljesen süketnek tetette magát, egyáltalán nem hallgatott ránk :( Bezzeg otthon mindent megért, főleg ha táplálkozásról van szó.

T. nagyon leszidott, és el kellett ismernem, hogy igaza volt. Zuzmó marad pórázon, nem engedjük el, legfeljebb csak a ház udvarán. Mert egyszerűen elszalad és ez megtörténhet kirándulás közben vagy bárhol máshol is, ahol egyébként nem fenyegetné olyan veszély, hogy mondjuk elüti az autó.

Amúgy továbbra is jó kutya, most már a fülét felcsapva érdeklődést mutat dolgok (leginkább ehető dolgok) iránt, és bátrabban közlekedik a lakásban is. A szag sajna maradt.