Vilma a hétvégén a végleges gazdijaihoz kerül. A vizslamentők mindig gondosan választanak, így nem aggódom, de biztosan hiányozni fog a Nagyfejű.
Vilma nagyon jó kutya, igazán hozzánk nőtt. A hosszú hétvégén egy régen betervezett mátrai kiránduláson voltunk, Vilma ezért a tüzelése miatt néhány napot egy másik (igazán kedves) vizslabefogadónál töltött. Zsófi azt mesélte, hogy sírt utánunk, miután elmentünk. Amikor pedig elhoztuk, óriási volt az öröm :) Bori is kereste, nem értette, hová lett a pacsizós állat.
A mancsozásról sajnos nem tudtuk leszoktatni, néhány hét erre nem elég. Szerencsére - vagyis inkább az új gazdi szerencséjére - most már sokkal ritkábban csinálja, de még mindig ez a fő szeretet kinyilvánítási eszköze.
Ma este például hosszan markolászta a térdemet, amit csak akkor hagyott abba, amikor elaludt :)
Vilma nagyon szeretethiányos kutya, folyton jön és jelentkezik a simogatás- és a szeretgetés adagjáért. Bújik kicsit, megnyugszik és visszamegy a helyére.
Lényegében non-stop csóvál (hatalmas energiával), igazi folyamatosan boldog vizsla.
Azért is remélem, hogy igazán jó helyre kerül, mert olyan mint egy tiszta lap. Nincsenek rossz tulajdonságai (a pacsizást nem sorolom ide :). Nyugodt, őszinte, nyitott, kedves és barátságos. Persze óvatos, és kicsit félős az idegenekkel, de úgy érzem, nem hagyott nyomot rajta a múlt. Okos kutya, mostanra már szépen ül, tudja, mi az a "helyedre", kivárja türelmesen a vacsoráját és pórázon is egyre szebben sétál. Folyamatos odafigyeléssel és törődéssel szerintem Vilma bármit megtanulhat.
Ubi mostanra már teljesen elfogadta és megszerette Vilmát. Ez mindig így van...mire az aktuális újkutya elmegy, rendszerint feladja az ellenállását. Jól szokta titkolni, de szerintem hiányozni is szoktak neki az átmeneti védencek.