Amikor a 40. vizslatúrára készültünk, felmerült, hogy jó lenne valami mást csinálni, mint eddig. Gabi ötlete volt, hogy legyen kalandösvény, és a vizsláknak - akik sajnálatos módon elveszítették a Varázslatos Csontjaikat - különböző feladatokat kelljen teljesíteniük, hogy ezeket visszakapják.
Nekünk is volt állomásunk, a gazdáknak bekötött szemmel egy-egy testrész alapján kellett felismerniük a kutyájukat. Nagyon jól szórakoztunk azon, hogy a többség egyáltalán nem ismerte fel tapintással a saját vizsláját :) 
Amikor a túra előtt ötleteltünk, arra gondoltam, hogy lehetne valamilyen sütit sütni a kalandösvény teljesítőinek. De akkor már ne csak az embereknek, hanem a kutyáknak is. Persze különbözőt.
A gyúrás-díszítés-sütés viszontagságait nem részletezem, legyen elég annyi, hogy fogalmam sem volt, mit vállalok...
A lényeg, hogy reggel kb. 400 sütit tudtunk vinni a túrára, ami nagyon jó érzés volt! Remélem, mindenkinek jutott belőle!
A túrán bónuszként az is kiderült, hogy Merse nagyon jól behívható, és nem fél ennyi kutya között sem. Most már nemcsak Borival, hanem felszabadultan mindenki mással is játszott.
