Sajnos megbuktunk a szeparációs szorongásra való terápiával, amivel hetek óta próbálkozunk. Nem tudom miért, de Mersére nincs hatással. Vagy rosszul csináljuk. Vagy nem tudom :( Az eb ugyanis ma ismét feldúlta a lakást, nem is kicsit.
T. ért haza először, és amikor hívott, már éreztem a hangján, hogy valami rossz történt. Elkezdte sorolni a károkat, én meg nem is tudtam mit mondani. Csak azt kérdezgetem magamban, hogy miért, miért, miért???? Miért csinálja egy jó körülmények közé került kutya - akit etetnek, itatnak, szeretnek, törődnek vele - hogy néhány óra alatt ennyit rombol? Tudom, ő kutya, nem így gondolkodik, és nem szabad innen nézni. De akkor is...
Közben hazaértem, és újabb dolgokat fedeztem fel. T. ugyanis nem járt a hálóban, ami egyébként kutyamentes terület. Nemhogy az ágyba, de még a szobába se nagyon jöhetnek be az ebek. (Valószínűleg ezért nem is jutott eszébe oda benézni). Merse most a franciaágyunkat is szétdúlta, és láthatóan az ágyneműben heverészve tört meg és fogyasztott el úgy egy kiló diót. Amikor megláttam a fehér ágyneműn az a rengeteg mancsnyomot és azt a sok dióhéjat, akkor csak arra bírtam gondolni, hogy vajon hányszor fordulhatott, amíg mindezt idehordta?!
Bori eközben végig úgy csinált, mintha neki semmi köze nem lenne az egészhez. Na persze :) Korábban - amikor webkamerával figyeltük a rosszalkodásukat - kiderült, hogy Bori az ajtócsukódás után azonnal rohan a konyhába, két lábra áll és végignyalja a pultot...
