Bori tüzel. Sajnos már számítottunk erre, de mégis folyamatosan reménykedtünk benne, hogy ez csak valamikor a jövőben lesz. A "majd" ma reggel történt meg. Összeszorult a torkom, miközben Borira rángattam fel az eldobható csecsemőpelenkát (mindig utálta, ahogy az igazi tüzelőbugyit is), mert tudtam, hogy ezzel vége a mi kis családi idillünknek. Mersének ugyanis biztosan mennie kell, mert nemcsak fickós, hanem túlságosan is fickós egy tüzelő szuka mellé.
Hívtam Evelint, hogy tudunk-e esetleg cserélni valamelyik másik ideiglenes befogadóval, hogy Merse még átmenetileg se kerüljön vissza Tárnokra, de erre egyelőre nem tudott válaszolni :(
Azért is lettem ennyire rosszkedvű, mert az elmúlt hetek nehézségei ellenére mostanra már nagyon jó kis csapat lettünk. Merse négy hónapja van nálunk, félek, hogy ha most akár csak ideiglenesen is elköltözik, akkor a németországi fuvar előtt már nem kerül vissza hozzánk :( Ráadásul a Huszár igazán boldognak tűnik mostanában (szerencsére).
Végül megtaláltuk a legjobb megoldást: Mersu napközis táborba vonult egy-két hétre. Remélhetőleg okosodik is :)