Gyurmáról majd később írok (jó sora lett, német panizósokhoz került végül), mert most Málna foglalkoztat, aki három napja került hozzánk.

Így nézett ki, amikor az út mentén összeszedték. A Futrinkások Csörögének nevezték el, de mi átkereszteltük, mert nagyon nehéz volt ez folyton ismételgetni egy olyan kutyusnak, aki semmilyen névre nem hallgat. A Málna rövid, és tényleg illik hozzá :)

Málna - akit olyan nyolc hónaposnak, egy évesnek becsülnek az orvosok - nagyon félős. Laposkúszásban közlekedik és folyton maga alá van húzva a farka. Amikor megijed, akkor lemerevedik és nem mozdul. Láthatóan megfeszíti az összes izmát, mintha kapaszkodna, akár a padlóba is, bárhova.

Az első este ezzel nem sok mindent tudtunk kezdeni, próbáltuk simogatni, nyugtatni, de nem nagyon sikerült. Nem csinált semmi rosszat, mert nem is csinált semmit, csak látványosan félt. Kapott egy nagy adag vacsorát, beletettük a kosarába, ahol végigaludta az egész éjszakát.

Amúgy nagyon kicsi (Bori kutya is törpe :)), nincs 15 kg. Nem csak azért, mert sovány, hanem úgy összességében kis termetű. Törpeviszla :) éppen illik Borihoz, akiről mindenki azt hiszi, hogy fél éves, pedig mindjárt hat.

Málna szocializációja valószínűleg teljesen kimaradt. Egy dolog viszont teljesen természetes neki (nem is értem) és az a kanapé. Komolyan. Meglátta, megszagolta, és már fenn is volt. Pedig az egész kutya olyan, mintha még simogatást sem kapott volna nagyon az eddigi életében, nemhogy kanapén aludt volna. Szóval azt hiszem, ez a vizslák vérében lehet :))