Így néhány nappal a baleset után már tudok írni Málna haláláról, de még most is nagyon szomorúak vagyunk. Nem teszi könnyebbé a helyzetet, hogy nap, mint nap látjuk a baleset helyszínét és sokszor feltesszük a kérdést, mit lehetett/kellett volna másképpen csinálni.
Málna sosem volt hajlandó pórázon kakilni az utcán. Ilyenkor leoldottuk a pórázt a nyakörvről, és ahogy kész volt, visszacsatoltuk. A szokásos kis szertartás aznap is ugyanígy zajlott, kivéve, hogy amikor a Tamás szedte össze a kakit, miközben fogta Málna nyakörvét, ő kitépte magát és kilépett az útra. Éppen jött a busz :( Valószínűleg megijedhetett valamitől, mert amúgy is nagyon félős volt szegénykém. Abban bízom - bár szinte biztos, hogy így volt - hogy nem fájt neki, mert azonnal meghalt.
Korábban mind a ketten veszítettünk már el kutyát, de erre és így, nem lehet felkészülni. Remélem Málna már velük van: Dióval, Macival és Lucával.
