Ma mézeskalácsot sütöttem (a kutyákkal). A művelet délutántól késő estig tartott, amit Bori és Zuzmó is végigasszisztált.
Zuzmó eddig nem nagyon jött vagy ment ki egyedül a konyhába, ilyen szempontból nagyon korrektül viselkedik. Sőt, tulajdonképpen minden szempontból :)
Kezd megkedvelni bennünket, most már kapunk üdvözlést, többször nyíltan belenéz az arcunkba, csóvál, mancsozik, megnyalja a kezünket. Szóval alakul a dolog.
Visszatérve a mézeskalácsokhoz: a két kutya folyton jött-ment, kicsit leültek mögém, böködtek az orrukkal (na jó, ezeket alapvetően Bori csinálta) és rettenetesen érdekelte őket, hogy honnan jönnek a szagok. Bori - a tíltás ellenére - mindent azonnal felzabált a padlóról, ami leesett. Mindegy, hogy az egy mandula vagy egy díszítőcukor volt. Kb. ezerszer küldtem a helyére, de hiába.
A többedik sütéssel eltöltött óra után Zuzmó is csatlakozott a csapathoz, szokatlanul élénken viselkedve :) Én viszont úgy gondolom: a kutyák sütit/csokit nem kapnak. Punktum.
Borival ilyen szempontból szerencsénk van, minden zöldséget megeszik a sütőtöktől a paradicsomon át egészen az uborkáig. Zuzmónál egyelőre nem találtunk olyan zöldséget, amit szeretne, de még próbálkozunk, mert jó, ha a táp, a husi és a rizs mellett ilyesmit is kap a kutya.
Ui: szerintem a szag változatlan. T. szerint javult. Szerintem inkább ő szokott hozzá.
