...mit mondjak, nem egyszerű :)
Soha nem volt még tacskónk, legfeljebb a fajtájára jellemző általánosságokra emlékeztünk valamelyest. Az egyik ilyent, a makacsságot, elég hamar eszünkbe juttatta :)
Panni alapvetően egy nagyon helyes jelenség. Valami hihetetlen módon tud nézni és hízelegni, és éppen ilyen hatékonyan igyekszik érvényesíteni az akaratát is. Bori és Merse azonnal elfogadta, mostanra már ő is tagja lett a mi kis falkánknak.
Panni az első napokban maga volt a megtestesült cukiság, aztán valami megváltozott, valószínűleg elkezdte otthon érezni magát :)
Tegnap például nagyon cukin százegyedszerre sem a saját helyére, hanem Merse kosarába mászott be...nem baj, kitartóak és türelmesek vagyunk.
Jó, elismerem, ma meginogtam. Történt ugyanis, hogy miután hazaértem, lepakoltam a bevásárlószatyrot az egyik konyhai székre, majd beszaladtam 3 percre a fürdőszobába. Mikor kijöttem, a Cukiság (gondolom nem egyedül, de csak ő bukott le) az időközben a földre került és kiborított szatyorból falatozta a keresztfiamnak szánt húsvéti csokicsibét. Sokat nem tudott enni belőle, mert a tőlem addig nem tapasztalt fellépés nyomán azonnal berongyolt a szobába a kosarába (érdekes, azonnal tudta, melyik az övé).
Számba vettem a szatyor tartalmát és sehol nem találtam egy csokinyulat. El nem tudtam képzelni, hogy ilyen rövid idő alatt ezt meg tudták volna enni, ráadásul a papírjának sem volt semmi nyoma. Falkavizsgálat következett, az ebeket kiparancsoltam a kosaruk mellé. A csokinyúl érintetlenül került elő Merse alól...
Szóval nem unatkozunk. Panni csütörtökön találkozik a gazdijelöltjével, aki nagyon szimpatikusnak tűnt a telefonban. Remélem, kölcsönösen tetszeni fognak egymásnak.
