Az igazi nagycsaládos (nagyfalkás) lét hátránya, hogy nem nagyon van időm írni amióta három ebbel élünk együtt. De lényegében ez az egyetlen hátránya :) Nyugodtan mondhatom, hogy eddig még nem volt soha ilyen jó kis csapatunk. A kutyák elválaszthatatlanok, órákig gyűrik egymást a kertben, utána pedig rendszeresen együtt alszanak.
A szeretetüket véget nem érő csókokkal fejezik ki, jut belőle rajtuk kívül a virágoknak, a bútoroknak, a száradó ruháknak, a lépcsőnek meg sok minden egyéb mellett nekünk is. 
Alapvetően Mersének van ekkora szíve (nyelve), és természetesen azt gondolja, hogy úgyis mindent meg fogunk bocsátani neki emiatt. Ebben azért olyan nagyon nem téved...
A lényeg, hogy a kutyák kiegyensúlyozottak és így nagyon könnyűek és boldogságosak velük a mindennapok. Sajna az idillnek vasárnap vége lesz, mert Panni megy a végleges gazdijához. A sajnos természetesen idézőjelben értendő, hiszen egy ideiglenes gazdinak mindig az a feladata, hogy a végleges otthonig segítse a rá bízott ebet. Panninál várható volt, hogy ez hamar bekövetkezik, mert elég cukibogár, de most úgy érezzük, maradhatna még...
Mivel azonban megy, el kellett vinni ivartalanításra, amit nagyon jól viselt. Figyelmeztettek előtte, hogy a tacsik természetébe belefér, hogy utáljon a műtét után, de Panninál szerencsére ez csak fél óráig tartott és itthon már minden rendben volt. Bónusz a csíkos ruci és a szívecskés ragtapasz :)
