Nem vagyunk valami nagy fesztiválozók, egyikünk sincs oda a tömegért. Korábban voltunk néhányszor a Szigeten, de nagyjából ennyi. Aztán egy-két évvel ezelőtt az Ördögkatlan fesztivál valahogy befészkelte magát a fejembe. Pici baranyai falvak (nem Villány!) borvidéken, koncertek a focipályán, színházi előadások a szoborparkban, túra a fokozottan védett Szársomlyón.
Eddig csak tervezgettük, idén el is mentünk. ÖT NAPRA - ennyit életemben nem fesztiváloztam még!! Pláne kutyával...
Sok szempontból az Ördögkatlan ideális fesztivál. Nem volt tömeg, biztonsági őr helyett csak három polgárőr rendezkedett, gyönyörű a táj, borokat ittunk és BORI - aki már az első pillanatban átvedlett fesztiválkutyává - MINDEHOVÁ BEMEHETETT!
Bejöhetett velünk például a Fiszter pincébe, ami már akkor is nyitva volt, amikor a többi pincetulajdonos még az előző este fáradalmait pihente ki otthon. Mi pedig - jó érzékkel - az egyetlen igazán meleg napon, a kánikulában dél körül próbáltunk meginni egy fröccsöt. Nagyon jófejek voltak, beengedték Bori összes, a faluban összeszedett rajongóját is. 
Bejöhetett velünk minden koncertre, beült a nézők közé, még ha nem is kötötte le maximálisan Lajkó Félix. A kolbászárus már a második napon megvendégelte, amit nagyvonalúan el is fogadott. Sajnos ezután persze azonnal látványosan pofátlanná vált és minden alkalommal kb. másfél métereseket szökkent a pult előtt, hogy biztosan észre vegyék. Ez rendszerint bejött: párizsit, máskor meg májkrémet kapott - mi pedig próbáltunk úgy tenni, mintha a kutya nem hozzánk tartozna. Egyébként nem Bori volt az egyetlen fesztiválvizsla, hanem ott volt Pereszke is a gazdájával :)
Az őt ért pozitív élmények után természetesen Borit egyáltalán nem lehetett a házban hagyni, mert semmiből nem akart kimaradni. Meghallgatta velünk a Técsői Bandát is, akik szombat este a szomszéd asztalnál zenéltek. A nagyharsányi focipályára azonban minden szigorunkat bevetve egyik este sem vittük ki, mert a nagykoncertek hangereje valószínűleg nem lett volna neki való. Így kimaradt a Quimby, az Európa Kiadó és a Besh o drom koncertekből. Az első felejthető volt, a másik kettő viszont zseniális.
Néhány szót muszáj írnom az időjárásról is. Miután a fesztivál előtt hetekig vacak idő volt, jogosan reménykedtünk abban, hogy nekünk ebből már nem jut. Bár csak egy napon esett, de akkor annyi, amennyi máskor egy vagy két hónap alatt. Ott ragadtunk a Nagyharsányt Villánnyal összekötő út elején, és csak néztük, ahogy hömpölyög át az úton a hegyről lezúduló sáros lé. Hosszas vacilálás után végül elindultunk, de mind a kettőnknek volt némi halálfélelme, míg át nem jutottunk a szomszéd faluba. Egy időre Villány belvárosát is le kellett zárni, annyira magasan állt a víz. A nagy ijedtségre gyorsan ennünk kellett valamit és bevásárolni némi vörösbort. Addigra elvonult a vihar.
Hazafelé felvettük Mersét a napközis (kiképző) táborban, úgyhogy újra együtt a család!
