Kétség nem fér hozzá, hogy Norgi testében igazi vizslavér csörgedez. Eleinte nem értette Bori folyamatos sóvárgását a kanapé iránt, de mivel mindenben utánozza, ezért kipróbálta milyen is felmenni rá. Hamar ráérzett az ízére, nehezen értettük meg vele, hogy nem az a vizslák alapállapota a lakásban, hogy a kanapén fekszenek.
Nagyon jól telt a karácsony anyuéknál, már meg sem kottyant nekik két kutya. Norgi egyébként ott is folytatta a kanapézást, érkezésünk után otthonosan felmászott az egyikre. Most is kiderült, hogy anyukám képtelen az önfegyelemre: hiába kértük, hogy ne etesse sutyiban az ebeket, ezt egyszerűen nem bírta betartani. Egyik este azt vettem észre, hogy Bori hátán majonézcseppek vannak. Jobban átvizsgálva kiderült, hogy mind a két füle ragad. Kérdőn néztem szülőanyámra, aki úgy tett, mintha nem értené, mire vagyok kíváncsi. A bizonyítékok bemutatása után pedig azt állította, hogy a lábos kinyalatása a kutyával nem egyenlő azzal, hogy kaját ad neki. Nem, tényleg nem :)
Ha Pécsen vagyunk, akkor mindig kimegyünk Malomvölgybe. (Mersével is jártunk ott jópárszor.) A parkerdő igazán szuper: az erdős területen két tó van, mellettük sétaút. Bori mindig is nagyon szeretett kijárni ide. Norgit valószínűleg nem sétáltatták sokat és ritkán mozoghatott szabadon, mert eleinte nem is értette, miért engedjük el az udvarban. Ez a mozgásán is látszott: nem szaladgált, hanem inkább körbe-körbe ugrándozott. Nagyon vicces volt, ahogy a hosszú lábai koordinálatlanul lobogtak ide-oda. Mostanra már szinte kiköveteli, hogy vigyük sétálni, amilyen gyakran csak lehet, és teljesen magától rohangál a kertben.