Pótgazdiság

Zuzmó nem szereti a havat és a hideget, ez a mai tapasztalat.

Ballag, szagol, de azért szedi a lábát...

Nagyjából egy órát voltunk kint, de míg Bori meg van őrülve a pelyhekért, Zuzmót ez nem nagyon érdekelte.  A szokásos módon nagyon húzott,  mert meg akart szagolni minden fát, bokrot, gazt, kerítést, kertkaput, stb., de ennyi.

Még mindig nem barátkoztak össze, de azért vannak már jelek. Nyalintások, puszik inkább Zuzmó részéről. Bori csak elfogadja ezeket, nem kezdeményező.

Zuzmó egyébként a rossz hátsó lábai ellenére egyre jobban szalad. Fogyott néhány kilót, így a bassethoundos teste vizslásodik :) Elengedni továbbra sem merjük. Okultunk a múltkori esetből.

Zuzmó amúgy egyre leleményesebb is, itt éppen azt mutatja be, hogy a kilincs sem lenne probléma, ha be akarna jutni a lakásba. Szerencsére kulcsa még nincs...

Ártatlan szenvedő pofi, nagy lógó elefántfülek, nehézkes, lábfájós mozgás - már éppen elhittem néhézsorsú Zuzmónak, hogy ő a legártatlanabb kutya a földön, aki annak is örül, hogy a telet melegben és szeretetben tölheti.

Majdnem elhittem :) Zuzmó azonban nem egy nebántsvirág. Most, hogy már biztonságban érzi magát, próbálgatja a vajszívű (ez vagyok én) pótgazdinál a határait.

T. tegnap arra jöt haza, hogy össze van pisilve a nappali. Az eddigi tapasztalataink alapján viszont Zumi teljesen szobatiszta, sőt még jelzi is, ha ki kell mennie. Este Zuzmo elballagott ugyan a hálóajtóhoz, és rám nézett, de ezt máskor is csinálta, ezért nem vettem jelzésnek. Visszament a nappaliba és T. szeme láttára már rogyasztott is a pisiléshez. Pedig tegnap még az átlagosnál is többet voltak kint. T. gyorsan kiengedte, így nem kellett újra felmosni.

Zuzmó már korábban is nézegette az ágyat a hálóban, de az ebmentes terület, Bori sem mehet fel rá, pedig évek óta ácsingozik rá. Tegnap Zuzmó a pisi-incidens után nem sokkal besétált a hálóba és egyértelmű szándékkal kezdte átlendíteni a testét a fa ágyvégen. T. letuszkolta és meg is szidta, mire Zumi a legkisebb zavar nélkül ugyanezzel a lendülettel a kanapéra akart felmászni. Irgumburgum, szidás, helyére küldés. (Szerintem teljesen hasztalanul).

A kanapéra egyébként felmehetne, mert Borit is felengedjük időnként - ezért is vettünk könnyen tisztítható bőrkanapét -, de ahhoz előbb szagmentessé kellene válnia. Nem vagyunk finnyásak, és Zuzmó sokat tisztogatja magát, de akkor is. Remélem, a héten kiderül, mi lehet ennek az oka.

Addig meg igyekszünk szigorúnak lenni. Mivel - ahogy az egyik kommentből megtudtuk - Zuzmó képzett vadászkutya, kipróbáljuk, mire emlékszik és hogyan lehet ennek segítségével kordában tartani. Judit barátnőm nagyon jó ebben, megmutatjuk neki Zuzmót.

A hétvégén megtapasztalhattuk, hogy Zuzmó - ahhoz képest, hogy nagymama korú, dagi és rosszak a hátsó lábai - úgy szalad, mint a nyúl. Nemcsak szalad, cselezik is.

Azt történt, hogy a nagy hóesésben lementünk Csepelen a Duna-partra, ahol van egy jó nagy rét, meg vízparti turistaút sok kutyával, messze az autóforgalomtól. Zuzmót mindig pórázon visszük, de arra gondoltam, hogy ott egy kicsit megpróbáljuk elengedni, egyrészt hogy lássuk, mennyre hallgat ránk, másrészt mert hónapokig láncon volt, legyen egy kis szabadsága, játszhasson a többi ebbel.

Lecsatoltam róla a pórázt, és egy lépés távolságból követettem. Először a víz felé indult, nézte a kacsákat. Aztán végig a parton igen alaposan megszagolt minden fűcsomót, fát, bokrot, teljesen normális tempóban. Kicsit beljebb meglátott viszont egy óriási kacsacsaládot a vízen, közel a parthoz és megindult. Rohanam, mint egy őrült, mert azt hittem, hogy beugrik a Dunába...Nem ugrott, de visszatettük a pórázra.

Visszaballagtunk a többi kutyához a rétre, itt tettem egy második kísérletet. Zuzmót viszont nem érdekelték az ebek, lobogó fülekkel elkezdett szaladni a réten át. Mind a ketten utána vetettük magunkat, T.-nek sikerült elé kerülnie, így el tudta kapni. Zuzmó nagyon kis dög volt, mert testcselekkel is próbálkozott, de szerencsére hiába. Teljesen süketnek tetette magát, egyáltalán nem hallgatott ránk :( Bezzeg otthon mindent megért, főleg ha táplálkozásról van szó.

T. nagyon leszidott, és el kellett ismernem, hogy igaza volt. Zuzmó marad pórázon, nem engedjük el, legfeljebb csak a ház udvarán. Mert egyszerűen elszalad és ez megtörténhet kirándulás közben vagy bárhol máshol is, ahol egyébként nem fenyegetné olyan veszély, hogy mondjuk elüti az autó.

Amúgy továbbra is jó kutya, most már a fülét felcsapva érdeklődést mutat dolgok (leginkább ehető dolgok) iránt, és bátrabban közlekedik a lakásban is. A szag sajna maradt.

Mára ennyi :)

Ma mézeskalácsot sütöttem (a kutyákkal).  A művelet délutántól késő estig tartott, amit Bori és Zuzmó is végigasszisztált.

Zuzmó eddig nem nagyon jött vagy ment ki egyedül a konyhába, ilyen szempontból nagyon korrektül viselkedik.  Sőt, tulajdonképpen minden szempontból :)

Kezd megkedvelni bennünket, most már kapunk üdvözlést, többször nyíltan belenéz az arcunkba, csóvál, mancsozik, megnyalja a kezünket. Szóval alakul a dolog.

Visszatérve a mézeskalácsokhoz: a két kutya folyton jött-ment, kicsit leültek mögém, böködtek az orrukkal (na jó, ezeket alapvetően Bori csinálta) és rettenetesen érdekelte őket, hogy honnan jönnek a szagok. Bori - a tíltás ellenére - mindent azonnal felzabált a padlóról, ami leesett. Mindegy, hogy az egy mandula vagy egy díszítőcukor volt. Kb. ezerszer küldtem a helyére, de hiába.

A többedik sütéssel eltöltött óra után Zuzmó is csatlakozott a csapathoz, szokatlanul élénken viselkedve :) Én viszont úgy gondolom: a kutyák sütit/csokit nem kapnak. Punktum.

Borival ilyen szempontból szerencsénk van, minden zöldséget megeszik a sütőtöktől a paradicsomon át egészen az uborkáig. Zuzmónál egyelőre nem találtunk olyan zöldséget, amit szeretne, de még próbálkozunk, mert jó, ha a táp, a husi és a rizs mellett ilyesmit is kap a kutya.

Ui: szerintem a szag változatlan. T. szerint javult. Szerintem inkább ő szokott hozzá.

Hát, nem mondhatnám, hogy barátok, de azért nem reménytelen a helyzet.

A harc még mindig Ubi ágyáért zajlik, amit Zuzmó az első este kisajátított magának. Mondjuk nagyobb a teste és jobban elfér azon az ágyon, de Bori ezt nem nagyon érti ugyebár. Konfrontáció nincs, a kutyák kitérnek egymás útjából.

Tegnap valahogy mégis mind a ketten a "szuper-ágyon" kötöttek ki. Egyik sem mozdult, nem néztek egymásra, csak ültek mereven.

Aztán persze nem történt semmi, de már nem emlékszem, melyikük engedett :)

Zuzmóról közben az is kiderült, hogy ha alkalom adódik rá, akkor bizony lop. Alapvetően mi voltunk a hibásak, mert a dohányzóasztalon hagytunk egy tányérban két nagyobb darab sajtot. T. kiment Borival, én a konyhában matattam, amikor valami zajt hallottam a szobából. Benéztem, és azt láttam, hogy Zuzmó áll a kamapén, a szájában az egyik sajttal. Teljesen ártatlanul nézett, de azért azonnal tudta, hogy rosszat csinált...

T. nagyon boldog volt, mert valami jó drága sajtot halászott el előle az eb :)

Ami válzozatlan, az a SZAG. Egyszerűen nem értjük. Egyre rosszabb.

Ma először együtt kivittem a két kutyát. Ubira nem tettem pórázt, gondoltam, nem tetézem a drámát, így is napok óta durcás :)

Zuzmó húz, mint egy őrült. Pedig alig tud menni, a hátsó lábai folyton megbicsaklanak. Láthatóan nem megy neki könnyen a járás, az egész háta valahogy be van horpadva. Remélem hamarosan kiderül, mi vele a gond és ha fáj neki, akkor kap rá gyógyszert.

Zuzmó ettől függetlenül lelkesen bandukolt. A rivalizálás persze a séta közben is folytatódott, Ubi nem csak felülpisilte, hanem felül is kakilta az idősebb kutya produktumait.

Nagyjából egy órát voltunk kint, ennyi idő alatt a mamóka teljesen elfáradt. Az udvaron még elengedtem, hogy póráz nélkül is garázálkodhasson kicsit. Itt alakult ki először teljes egyetértés az ebek között: egy idő után mind a ketten határozottan kinyílvánították, hogy most már be akarnak menni a melegre.

Zuzmó - akármennyire sanyarú sorsa volt mostanában - mégiscsak vizsla, vagyis evidenciaként kezeli, hogy neki a kanapén a helye. Nagyon céltudatosan közelíti meg a kanapét és a kicsit basset houndos testét a súlyát meghazudtolva könnyedén dobja fel a párnákra. Tegnap már a "fordított duzzogás" is megtörtént, Bori visszakapta ugyan az elbitorolt ágyát, de ennek nem tudott felhőtlenül örülni, mert Zuzmó ezt a kanapéért cserébe engedte át neki.

Nem is tudta sokáig nézni, hosszasan méltatlankodott, mindenféle hangot kiadva, majd inkább ő is odafurakodott. Azért a kis pofájára rá volt írva minden :D

Zumóval igazából egy baj van - mert egyébként egy nagyon nyugodt, barátságos, helyes kutya -, hogy továbbra is rettenetesen büdös. Hiába fürdettük meg, néhány óra alatt visszajött a szag. Remélem, erre is tud majd valamit mondani az állatorvos, mert néha úgy érzem, hogy lassan az egész lakásban büdös van ettől.

Este egyébként mindengyik eb kutyaágyban aludt, Zuzmó Boriéban, Bori az ideiglenesben...de azért mégiscsak aludtak. Ahogy mi is :) Szerencsére nyugisabban, mint korábban, nem járkált senki, nem történt rendkívüli esemény. Maradjon is így.

Az első este nagyon bíztatóan kezdődött.

A két eb szépen egymás után megvacsorázott, egyikük sem akarta elvenni a másik kajáját. Bori folymatosan pörgött és próbált bennünket kisajáítatni, de ez sem volt gond, mert Zuzmó olyan mélyen aludt, hogy semmi nem tudta kizökkenteni. Késő este mind a kettő szépen elvégezte a dolgát is.

Eddig rendben is voltunk. Hajnaltájt azonban Zuzmó felébredt a mélykómás regeneráló alvásból, jelezve, hogy miután kiphihente az első sokkot, alaposabban is megismerkedne velünk és a lakással. Hajnali fél négy volt. Ez Bori sem nézhette tétlenül, így már két kutya jött-ment kopogó körmökkel a padlón.

Felkeltünk. Ágyba küldés, simi, visszafekvés. Hajnali öt: Zuzmó áll a háló ajtajában. Ismét felkel. Kienged a kertbe. Pisi, kaki, boriféltékenység, visszaalvás. Nem csoda, hogy kómásak vagyunk még most is.

Zuzmó amióta itt van vagy alszik vagy mosakszik, remélem ez jót jelent. A tisztálkodásához mi is hozzájárulunk ma egy fürdetéssel, mert még mindig (sőt, egyre inkább) elképesztően büdös. Tegnap nem akartuk ezzel tetézni az átszállítás miatti sokkot, és amúgy is folyamatosan aludt, de ma egyszerűen muszáj ezt megejteni.

Először csak egy fotót kaptunk egy nagyon megviselt vizsláról azzal, hogy SOS kellene segíteni, mert kirakták a lakásból és most egy szeméttelepet őriz. 

Ilyenkor nehéz nemet mondani, nem is akartunk. Mi a munka miatt nem tudtuk megoldani, hogy elhozzuk Bátonyterenyéről, de Gábor a hóesés ellenére elment érte ma délután. Hozzánk már az állatorvosi kitérő után a Zsuzsa hozta el az eredetileg Sziszi névre hallgató 9 éves vizslát.

Első ránézésre nincs semmi baja, este megkapja a féreghajtót és a bolhairtót. A Harmadik Befogadottnak Zuzmó lett a neve.

Szóval megérkeztek, bejött a lakásba, mindent alaposan körülszaglászott, ivott, majd elhelyezkedett a neki kirakott ágyban. Borival nem nagyon zavarták egymást, mérsékelt volt az érdeklődés mindkét oldalon.

Egy kisebb alvás után, azért újra körülnézett és kikövetelt némi simit is, ami Boriból a szokásos féltékenységi rohamot váltotta ki :) (Persze mindez semmi nem volt ahhoz képest, amilyen műsort akkor csinált, amikor T. is hazajött és barátkozni kezdett az újkutyával...)

Kisebb cirkusz után úgy gondolta, hogy a kanapé a megfelelő hely a duzzogáshoz, úgyhogy elvonult. Ezután persze mamóka is vérszemet kapott, de szó sem lehetett arról, hogy felengedjem Bori mellé. Egyrészt, mert elképesztően büdös (leírhatatlanul), másrészt, mert van esély rá, hogy bolhás is. Úgyhogy előbb alapos fürdés, féregirtás, bolhahátlanítás, aztán majd meglátjuk. Bár egy kutyát is nehéz kifúrni, ha elterül, nem biztos, hogy akarok kettővel küzdeni.

Újkutyát egyébként annyira azért nem zavarta, hogy lemarad a kanapéról, nagyjából öt perc múlva már újra aludt. Nagyon kimerült lehet, mert elég mélyen alszik (és elég hangosan horkol is :)).

Megsimogatni nem egyszerű, de nem miatta, hanem Bori miatt, aki lényegében azonnal odaveti a testét közénk és mamóka közé. A maradék időben pedig látványosan mártír.

Ma délután elindultam Bobiért. Fél hat körül már a Moszkva térnél voltam, amikor  Bobi megtalálója hívott telefonon, hogy ELŐKERÜLT A KUTYA GAZDÁJA.

El sem akartam hinni!!!

A részeletek: Bobit eredetileg Boldizsárnak hívják és egy idős hölgy a gazdája, aki szintén Hűvösvölgyben lakik (ahol a vizsit is megtalálták). Három héttel ezelőtt, amikor beállt a kocsijával az udvarba, a kuty kiszökött és azóta nem találták.

A kutya az állatorvos becslésével ellentétben a nem 6-7, hanem 14 éves...no comment. A lényeg, hogy a történet vége hepiend :)

Azért az eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha az idős hölgy lánya és veje egy nappal később jut el ahhoz a családhoz, ahol eddig Bobi/Boldizsár lakott. Mostanra ugyanis szegényke átesett volna az ivartalanításon...hááát, nem tudom, mit szóltak volna hozzá...:)

Új védencünk van: Bobi, az oroszlánkirály :)

Ezek a képek nem túl jók, de már láttuk élőben is a múlt héten. Nagyon helyes kutya, magasságra nagyjából akkora, mint Bori, de azért kan szélességű. Azért oroszlánkirány, mert a testéhez képest igazán nagy pofija van, és inkább nagymacskás, mint kutyás a mozgása.

Amennyit eddig tudunk: a vizslát szeptember 15-e körül találták Hűvösvölgynél.
A nyakán levő tarka, nagyrészt kék nyakörvön levő biléta szerint 2008-ban a XII. kerületben oltották be.

Több hete eltévedhetett, nagyon lesoványodott.
Akik megtalálták, elvitték állatorvoshoz. Sajnos nincs benne chip, a fogai alapján kb. hat éves.

Külsőre sokkal rosszabbul néz ki, idősebbnek látszik. Nincs ivartalanítva, nincs ismertetőjegye.
A megtalálók szerint nagyon nyugodt, barátságos, békés állat, mi is ilyennek láttuk.

A menetrend az, hogy szerdán elviszem a kutyut a Varga Józsihoz, aki ivartalanítja. Este már nálunk lesz. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál majd a hercegnő :)

...de talán készen állunk arra, hogy folytassuk a pótgazdiságot.

Egy hónappal ezelőtt, hogy már igent mondtunk arra, hogy Samut befogadjuk, de közben az ő helyzete szerencsére rendeződött, így nem volt szükség ránk.

Azóta viszont már nem kérdés, hogy újra nyitottak vagyunk :) Addig is egy kép a családi idillről :)

Így néhány nappal a baleset után már tudok írni Málna haláláról, de még most is nagyon szomorúak vagyunk. Nem teszi könnyebbé a helyzetet, hogy nap, mint nap látjuk a baleset helyszínét és sokszor feltesszük a kérdést, mit lehetett/kellett volna másképpen csinálni.

Málna sosem volt hajlandó pórázon kakilni az utcán. Ilyenkor leoldottuk a pórázt a nyakörvről, és ahogy kész volt, visszacsatoltuk. A szokásos kis szertartás aznap is ugyanígy zajlott, kivéve, hogy amikor a Tamás szedte össze a kakit, miközben fogta Málna nyakörvét, ő kitépte magát és kilépett az útra. Éppen jött a busz :( Valószínűleg megijedhetett valamitől, mert amúgy is nagyon félős volt szegénykém. Abban bízom - bár szinte biztos, hogy így volt - hogy nem fájt neki, mert azonnal meghalt.

Korábban mind a ketten veszítettünk már el kutyát, de erre és így, nem lehet felkészülni. Remélem Málna már velük van: Dióval, Macival és Lucával.

Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz. Málna ma meghalt, elütötte egy busz.

Muszáj feldolgozni, ami történt, most egyelőre nem tudok többet írni.

Málna és Ubi  viszonya még mindig nem felhőtlen, de azért van javulás.

Bori magától nem nagyon kezdeményez kontaktust, szereti levegőnek nézni a betolakodót. Ha viszont Málna elkezdi rágni a fülét vagy elkezd vele játszani, akkor előbb-utóbb megadja magát. Nem segít a dolgon az sem, hogy Málna még Borinál is féltékenyebb ránk és elég agresszíven ki is mutatja ezt. Egy-egy simogatásért simán legázolja a házigazdát.

A kaján is rendszeresen összevesznek. Néhány napja ezért nem egy időben etejük őket. Málna nagyon lassan eszik, Bori habzsol (az előéletük alapján éppen fordítva lenne logikus). Viszont Málna simán nekimenne (meg is történt) Borinak egy maradék falatért. Normális esetben a hangját sem lehet hallani, de ha az ételről van szó, brutális morgást hallat. A múltkor meg is ijedtünk, mert úgy tűnt, habozás nélkül szétszedi Borit azért, mert meg akarta enni az általa ott hagyott maradékot. Málna már vagy öt perce heverészett vacsi után a nappaliban, amikor Bori kióvakodott a konyhába és elkezdte betolni azt a pár szemet a kis fejébe. Mire feleszméltünk, már a konyhában volt...

Azóta úgy vagyunk vele, hogy jobb az óvatosság.

Egyébként persze nagyon édesek is tudnak lenni együtt.

Ja, és Málna hallása megjavult, már érti az "ül" parancsot, szalad a labda után és egyértelműen hallgat a nevére :) Ennyi idő alatt szerintem ez nagy előrehaladás. Ami nekem a személyes kedvencem, hogy már nem maga alá húzva, "befelé" csóválja a farkát, hanem úgy, ahogy a többi, átlagos kutya :) Bár lehet, hogy ezt már írtam, de annyira büszke vagyok rá!

Gyurma - aki 2009 november közepétől, december közepéig volt itt - a nap minden pillanatában piszkálta Borit. Böködte, lökdöste, nyalogatta, birkózni, játszani akart vele. Eleinte az én majdnemhatéves Borim (vénkisasszony) nagyon utálta ezt. Az arcára volt írva a felháborodás. Utálta a birtokháborítást, az osztozást a kaján meg a gazdikon.

Közben viszont nem lehetett Gyurmát nem szeretni, mert maga volt a 30 kilós hömpölygő szeretet. Bármit is csinált, mindig elhelyzett egy kis nyalintást a végén. Hol bocsánat kérésként, hol csak úgy futtában, hogy azért mutassa, mennyire szeret :) Úgyhogy egy idő után Ubi is megadta magát. A legjobb az volt, amikor ketten egy kosárban gyűrték egymást.

Málna rettetenetesen pofátlan, ami szerintem jó , mert akkor mégsem annyira elveszett, mint amilyennek látszik :)

Mivel az előéletéről semmit nem tudunk (egy autóút szélén találták, tele sebekkel) azt sem tudjuk, családban élt-e korábban, szabadban lakott vagy benti kutya volt, semmit. Annyit tapasztalati alapon már mondhatunk, hogy ember nem nagyon bánthatta, mert semmitől nem fél. Néha muszáj kicsit fegyelmezni, de eddig minden ilyen próbálkozásunk hatástalan volt, mert semmi nem rettenti el a pofátlanságok sorozatától.

Arról már írtam korábban, hogy olyan természetességgel rongyol be a hálószobába és helyezkedik el az ágyneműn, mintha mindig így élt volna. Ez nagyjából igaz a kanapéra is. Emiatt most úgy alszunk, hogy elbarikádozzuk a háló bejáratát (nincs rajta ajtó), különben ott tipródik egész éjszaka az ágy mellett. Pedig szuper kosara van, vastag szivaccsal bélelve. Este belefekszik, úgy csinál, mintha aludna, megvárja amíg lefekszünk, majd szépen felmászik a kanapéra :)

Bori nem csatlakozik hozzá, de azért látom rajta, hogy irigykedik. Ezért is kell gyorsan tennünk valamit, nehogy Ubit is elrontsa.

DE MIT?

Málna egyébként nem csak ebben pofátlan, hanem a maga kis keresetlen módján matat a konyhapulton is, ahol aztán végképp semmi keresnivalója nincs. Sajna szerintem ebben Bori hamar partner lesz. Ez nem csak a teljesen evidens okok miatt gond, hanem azért is, mert a konyha és a nappali között sincs ajtó, így napközben szabadon garázdálkodhatnak.

Amikor Gyurma (az Első Befogadott) volt nálunk, akkor felvettük, mi történik, amíg nem vagyunk otthon. Egészen odáig azt hittük, Gyurma az, aki leveri, leszedi, ellopja a különböző dolgokat a konyhából, de a felvétel egyértelműen leleplezte Ubit. Ahogy kitettük a lábunkat, azonnal kiment a konyhába...

Szóval a vizslák agyafúrtak, ravaszak és időnként pofátlanok is. De én ettől függetlenül imádom őket :)

Málna nem egészséges. Ezt mondjuk sejtettük, mert nagyon furcsa volt a mozgása, és sokszor olyan, mint egy lassított felvétel.

Az orvos (Varga Józsi) azt mondta, a nyak- és hátcsigolyák egy része össze van csúszva. Ami valamennyire biztosan fáj neki, de lehet egy csomó egyéb hatása is. Beteszem ide a röntgenképet, bár nem hiszem, hogy olyan nagyon látszani fog rajta bármi is.

Egyébként majdnem 4 órát ott voltunk a rendelőben, mindent megcsináltak, amit csak lehetett: ultrahangok, röntgen, vérkép stb.

A lényeg, hogy Málnának fél évig biztosan gyógyszert kell szednie, közben csontkovács, mágnes terápia meg mindenféle gyógytorna. Fura ezt egy kutyánál leírni :(

Aminek viszont nagyon örülünk az az, hogy Málna már nem befelé, hanem kifelé csóvál vagyis nem húzza folyton maga alá a farkát :)

Gyurmáról majd később írok (jó sora lett, német panizósokhoz került végül), mert most Málna foglalkoztat, aki három napja került hozzánk.

Így nézett ki, amikor az út mentén összeszedték. A Futrinkások Csörögének nevezték el, de mi átkereszteltük, mert nagyon nehéz volt ez folyton ismételgetni egy olyan kutyusnak, aki semmilyen névre nem hallgat. A Málna rövid, és tényleg illik hozzá :)

Málna - akit olyan nyolc hónaposnak, egy évesnek becsülnek az orvosok - nagyon félős. Laposkúszásban közlekedik és folyton maga alá van húzva a farka. Amikor megijed, akkor lemerevedik és nem mozdul. Láthatóan megfeszíti az összes izmát, mintha kapaszkodna, akár a padlóba is, bárhova.

Az első este ezzel nem sok mindent tudtunk kezdeni, próbáltuk simogatni, nyugtatni, de nem nagyon sikerült. Nem csinált semmi rosszat, mert nem is csinált semmit, csak látványosan félt. Kapott egy nagy adag vacsorát, beletettük a kosarába, ahol végigaludta az egész éjszakát.

Amúgy nagyon kicsi (Bori kutya is törpe :)), nincs 15 kg. Nem csak azért, mert sovány, hanem úgy összességében kis termetű. Törpeviszla :) éppen illik Borihoz, akiről mindenki azt hiszi, hogy fél éves, pedig mindjárt hat.

Málna szocializációja valószínűleg teljesen kimaradt. Egy dolog viszont teljesen természetes neki (nem is értem) és az a kanapé. Komolyan. Meglátta, megszagolta, és már fenn is volt. Pedig az egész kutya olyan, mintha még simogatást sem kapott volna nagyon az eddigi életében, nemhogy kanapén aludt volna. Szóval azt hiszem, ez a vizslák vérében lehet :))

Gyurma volt az első Idegen. (Most a másodiknál tartunk, szóval rengeteg tapasztalatunk nincs azért.)

Így kezdődött :) Bori, akit mi csak Ubinak (Bori-Borka-Uborka-Ubi) hívunk, borzasztóan megsértődött azon, hogy egy másik kutya is beköltözött a lakásba. Napokig látványosan durcásan közlekedett, Gyurmáról pedig tudomást sem vett. Ami nagyon vicces volt, mert mert Gyurma minden iránybam legalább kétszer akkora, mint Bori.

Aztán szépen lassan oldódott a jég :)

Ő Bori, a vizslánk. Idén lesz hatéves. Igazi Jó Kutya: nem rombol, nem rág, nem büntet minket (najó néha azért előfordul), ül-fekszik-marad, szépen sétál, szótfogad, szóval tényleg minden rendben van vele.

Amit eddig írtam, az csak arra a helyzetre igaz, ha nincs Másik Kutya a közelünkben. Minderre persze már azután akkor jöttünk rá, amikor megérkezett az első befogadottunk, Gyurma :)